Bizonyosság

Szeptember 22-23-24-én voltunk lelkigyakorlaton az osztállyal. Most kivételesen vártam ezt, talán csak azért, mert szerda-csütörtök-péntek napokra esik, és addig sem kell angolt tanulni... jól esett egy kis kikapcsolódás, de nem csak ezért. Mivel minket két rivális osztályból raktak össze nyelvi előkészítőre, osztályfőnök jól látta, hogy meg kellene ismernünk egymást, úgy igazából. Aztán már az iskola első hetében közölte, hogy három napos lelkigyakorlatra megyünk az Olaszliszka melletti Erdőhorvátira.

Kedden este összevissza pakolgattuk anyummal a ruháimat, mert szerinte a legjobb, ha hátizsákba pakolok, de én húzós bőröndbe akartam. Általában velem kapcsolatban sem enged az igazából, én meg végül is beláttam, hogy ha gyalogolni kell majd és rossz lesz az út, akkor nem tudom majd húzni a bőröndöt, így a sulitáskámba lett elpakolva két póló, két pulcsi, néhány zokni, neszeszer stb.

Aztán szerdán reggel felszálltunk együtt a vonatba, ami Füzesabonyba ment, és onnan kellett átszállni a Sátoraljaújhelyi vonatra. 

várakozás Füzesabonyban

Füzesabonyban egy órát vártunk az átszállásra, addig pedig a korábban adott feladatot (kérdezgessük ki a padtársunkat önmagukról) beszéltük meg.

a második vonaton Abigéllel (+Fáni gitárjával), Dórival és Zsófival

Nem tudom pontosan, mennyi időt utaztunk, mert nem figyeltem, olyan jól elvoltunk. Fáni gitárjával énekeltünk, Abigél játszott, meg Gosia nővér is. Ja, egyébként a nővér szimpi volt, bár mivel lengyel származású, kicsit törte a magyart, de egyébként nagyon jól tudott már a nyelvünkön.

Abigél és Dóri

Én 

Aztán megérkeztünk a Tolcsva-Olaszliszkai állomásra, és onnan busszal mentünk Erdőhorvátira. Az út csak kb. 20 perc volt, szal gyorsan elment. Megérkeztünk, aztán kiosztottuk a szobákat. Hajni néni aztán mondta, hogy fogjunk székeket, és üljünk körbe az udvaron, nemsokára jön Gábor atya. Így is tettünk, és addig játszottunk ilyen kezes-térdre csapós játékot, aztán már csak azt vettem észre, hogy megjött az atya és ő is játszik. Aztán beszélgettünk, elmondta mindenki a nevét, satöbbi.

körben

 

Ebédet nem kaptunk, úgyhogy mi csináltunk paprikás krumplit, pucoltuk hozzá a krumplit, hagymát stb., bár ahogy Dóri fogalmazott, "ami hiányzott belőle fűszer formájában, megvolt benne kosz formájában". Van benne valami, pláne, hogy a 9N által készített paprikás krumpliban alig volt paprika... Kajálás közben Saci be is nyögte, hogy "ilyen szép főzeléket csak a mesében lehet látni", Babi nénin felbuzdulva.

Gábor atya a bogrács mellett

Kaja után megint körbeültünk, beszélgettünk, játszottunk stb. Nagyon csodálkoztam, mert ilyen normális papot már rég láttam. Egyrészt, reverendába egyszer sem láttuk, másrészt a szó használata sem volt olyan nagyon "papos". Legnagyobb poén az volt, amikor Dóri mondta - az egész osztály előtt -, hogy az ő barátnője azt mondta még régebben, ez a lelkitábor siralmas. Erre az atya közli, hogy akkor mondja meg a barátnőjének, hogy kapja be, és ha Dóri elhitte, akkor ő is kapja be. No comment (amúgy a beszólásokat egy füzetbe jegyeztük be).

Gica játék közben

Este vacsiztunk, aztán meg olyat játszottunk, hogy egy hatalmas takarót kiterített az atya, aztán harmincan ráálltunk, és képzeljük el, hogy ez egy fatutaj a tengerben. Középen van egy lyuk, és meg kell fordítani a tutajt, mert csak akkor menekülünk meg (hogy ez a kettő hogy függ össze, arról fogalmam sincs, de ez volt a feladat). Úgy este tizenegyig próbálkoztunk, aztán mondta az atya, hogy akkor majd holnap folytatjuk.

Juli, Fáni és Noémi

Én Abigéllel, Diával, Dórival Fannival és Biankával aludtam egy szobában. Biankával csak egy ágy jutott nekünk, de azért elfértünk. Dóri meg közölte, hogy ő nem osztozkodik az ágyakon, inkább alszik a földön, de minden sértődés nélkül, kedvesen mondta. Délután métázni mentünk a közeli sportpályára, ahol három cigánygyerek hazáig követett, bár Hajni néni - nagy lélekerőről téve tanúbizonyságot - a métaütővel kergette őket haza. 

 méta közben

A zuhanyzáskor már nem jutott, csak hideg víz (jó, utolsó voltam), de végül is nem olyan nagy tragédia. Még mindig jobb volt, mint úgy zuhanyozni, hogy közben Fáni meg még ketten-hárman az ajtó előtt  előtt állnak és stopperrel mérik azt a három percet, amíg zuhanyozni lehet.

szobánk

 

 vacsora

Reggelre Fanni azzal ébresztett, hogy maradjunk kussban, mert ő úszó, és neki sok pihenésre van szüksége, azért alszik későig. Had ne mondjam, mire gondoltam...

Aztán körbeültünk, és miután énekeltünk kicsit, azt a feladatot kaptuk, hogy Gábor atya lejátszik két zenét, és nekünk csak be kell csukni a szemünket, és élvezni. Ez nagyon tetszett mindenkinek, főleg, hogy nem is egyházi zenét játszott.  A második az I  Believe in you volt, amit Polyák Lilláék is énekeltek a férjével közös cédéjükön, csak magyarul. Nem tudom, hogy csak magyarul szerelmes szám-e, vagy angolul is...

Aztán reggeli, újabb játékok, feladatok, de hihetetlenül értelmesek. Egyik az volt, hogy egy nagy lapra rajzoljunk közösen egy lakatlan szigetet, aztán mindenki kapott három cetlit, és rajzolja fel, milyen tárgy, növény és állat lenne a szigeten, és magyarázza is meg. Ez nagyon jó volt, legalábbis nekem tetszett.

Juli és a feladat

a cetlik felragasztva

Az ebéd túrós vagy lekváros tészta volt, ki mit evett, és a Zsófi-féle epertea kicsit hasonlított a bécsi gyerekpuncshoz, szal elég finom volt.

kajaidő

liturgikus tánc

Közben Fanni lázas lett, és egész nap az ágyban feküdt.
Délután megint métázni mentünk, de Gábor atyával már nem nagyon mertek ujjat húzni a cigánygyerekek.
Este olyan mise volt, hogy mindenkinek bekötötték a szemét egy fekete kendővel, hogy "befelé" figyeljünk, és még áldozni is úgy kellett kibotorkálni, lekötözött szemmel. Az atya olyanokat mondott, hogy végigbőgtem. Valahogy - és ezt a másnapi hálaadás alkalmával is megfigyeltem - az ő szájából valahogy egyik misei "megszokott" kifejezés sem tűnt üres frázisnak, olyan szeretettel és alázattal ejtette ki a szavakat. Bárcsak minden pap ilyen lenne! Szentbeszédkor kijött a padsorokba, és nem azt mondta, hogy "élsz és uralkodol", hanem "élsz és szeretsz". A legtöbb pap példát vehetne róla. A mise végén azt mondta, hogy "az Isten levette a szemetekről a hályogot, ti is vessétek le a kendőt." Mindez negyed nyolckor volt, teljes sötétségben, és amikor levettük a kendőt, csak néhány gyertya világított az oltárnál. Kísérteties volt...

Aztán mise után Dóri megkérdezi, hogy a kendő bántotta-e a szemem. Mondom, persze...

Nem volt rajtam csak egy vékony pulcsi, úgyhogy amikor kimentünk a templomból, fáztam. Még Hajni néniék kitalálták, hogy táncoljunk liturgikus táncot, meg ilyen belga páros táncot, amit már délelőtt gyakoroltunk ebéd után. Próbáltam nevetgélni és vidám lenni, de senki nem várhatja el tőlem, hogy csak úgy elfelejtsem az az előtt történteket. Nem volt könnyű átzökkenni a valóságba.

Tanárnőék mondták, mindenki vegyen egy mécsest, és úgy fogunk táncolni, körbe körbe. Telihold volt, én pedig felültem a nagyobb ház alacsony falára, hogy fotózzak és gyönyörködjek a mécsesek és az éjszaka szépségében. Olyan végtelenül nyugalmas volt minden, hogy azt le írni sem tudom, és azt hiszem, ez az állapot volt az egész lelkigyakorlat fénypontja. 

mécsesekkel az osztály

Később azt a feladatot kaptuk, hogy írjuk le, mit utáltunk a másik osztályban, mielőtt összeraktak minket. Felírtuk, de azért hozzátettük, hogy most már nem utáljuk egymást, aztán összeálltunk szív formában. Már csak másnap tusoltam, hogy legyen meleg víz. 

Másnap reggel megint zenét hallgattunk, volt egy rövidke, félórás mise is, aztán mentünk kisbusszal a vonatállomásra, onnan vonattal Füzesabonyba, megint onnan Egerbe. Az egri vonaton volt egy anyuka(aki, mint kiderült, szintén a Sanctába járt), kislánya(Anna) meg egy kiskutya (Kiara), és a kiskutya az ölembe mászott és így ültük végig az utat. Mondjuk a kezem buktalekváros volt, szóval lehet, hogy ezért.

Olyan jó volt a lelkigyakorlat!