Ma reggel értünk haza
Velencéből. Kint az itthonihoz képest sokkal
jobb idő volt, sokan már a kabátjukat is kigombolták :) A karneválról, pedig... hát... nem igazán tudom kifejezni magam. Nagyon látványos volt, persze, az egész Szent Márk tér tele volt emberekkel és maszkosokkal; a hangulatot talán úgy jellemezném, mint egy minden korosztályos, minden nemzetes
farsang (volt, hogy az egyik ablakból szerpentint szórtak anyum és a többiek vállára :P). Az emberek - még a turisták is - elvesztve felnőtt, racionális gondolataikat csiricsáré, de gyönyörű maszkokat, zöld, rózsaszín és Mozart korabeli parókákat, rózsaszín tollas és kalózkalapokat viseltek, a hajuk és válluk tele volt szerpentinnel. Ázsiai, arab, fekete bőrű, amerikai, vagy európai... idős és fiatal, nő és férfi.
És mint a gyerekek. Nevettek, fotózták egymást és a vett tárgyakkal dicsekedtek.
Határozottan nem éreztem magam felnőttek között; talán, mert nem is voltak azok. Imádom a gyerekeket, mondtam már?!
Mesevilág volt. Színkavalkád, bársony és szatén, virágok és kendős fátylak; mosolygósra vagy komorra mázolt arcok,
fraktál. Igen, igazi fraktál volt. Az ember nem győzte nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése