"Egy férfi nem lehet hercegnő..."

Már rengetegszer elszorult a torkom miattad. Gyönyörűséges hercegnő, miért kell téged mindig megvédeni? Miért nem tudsz olyan lenni, mint a többi elmebeteg, miért nem veszed fel a szokásaikat, igazodsz hozzájuk? És miért, miért vagyok a hódolód még mindig?
Nem értik meg a szépséged. Nem értik, miért lázadsz az ellen, aminek teremtettél. Miért nem viselkedsz úgy, mint bármelyik másik férfi. Megaláznak, szembeköpnek és az undorító "transzvesztita"  jelzőt ragasztják rád, ők, pont ők, akik semmivel sem különben nálad. Sőt.
De Hercegnő, miért nem teszel semmit? Nem zavar? Nem érdekel? Bár, egyébként sem lenne túl sok lehetőséged. Csak rád kell nézni és látom, milyen nemes vagy belül. Az emberi, halandó részed egyáltalán nem érdekel; hisz ilyesmit mindennap látok és természetes, hogy bűnös vagy. Mert az vagy. Te is, mint mindenki. De én benned megpillantottam egy apró darabkáját az isteni tökéletességnek. Apró bársonyrészletek a ruhádon, elegáns, ferde kis kalapocska az álomszép göndör fürtjeidre lágyan illesztve... és a nézésed. Olyan közömbös, olyan üres. Mintha nem érdekelne a kamera, sem a világ, ahol ezt majd mindenki látni fogja. Büszkén tartod magad, fejed magasan hordod, mint egy igazi úrinő.
A szájtátók sosem érhetnek a lábad nyomába sem.
Hercegnő, miattad néznek őrültnek. De én büszke vagyok rád, Gyönyörűséges Hercegnő, büszke vagyok, még ha a büszkeség néha fáj is.
Ha bántana valaki, akárki; én mindig meg foglak védeni téged. Nálad szebb és bátrabb Hercegnő még nem született a világra.