Már nagyon várom a májusi cont, mivel először megyek életemben :P Tomoko hoz gyűrűt is, cp-s karakterünket ugyanis összeesketjük (ebből mi lesz még...) XD Lesz DN számháború, amire a leírás nagyon kíváncsivá tett, és persze csomó animés bazár. El se tudom képzelni egyelőre, milyen lehet, de már most csorog a nyálam...
Ficeimmel jó szokás szerint el vagyok havazva. A függetlenségi háborússal nem nagyon haladtam a legutóbbi bejegyzésem óta, csak annyi, hogy vagy fél oldalt kitöröltem (ebben Amerika elég skozofrén-gyanús jeleket produkált, de végül arra gondoltam, nem szükséges feltétlenül, hogy minden szereplőm mazochista/szadista/skizofrén legyen). Nem hinném, hogy ezt egyhamar befejezem, mert sok ötletem van és még nem vagyok elégedett a megvalósítással. De persze sosem tudhatom mikor rohan meg úgy az ihlet, hogy befejezem néhány óra alatt, úgyhogy nem kiabálok el semmit.
US&UK témában eddig két darab novellám van, az egyik humorszerűség, a másik ilyen sírós-rívós-összeborulós cucc sok érzelemmel (vagy amennyit képes voltam belezsúfolni). A függ. háborús után nem biztos, hogy képes leszek még róluk külön novellát írni. Az eddigieknek is valahogy ez volt a központjuk, ebből az eseményből indultak ki mindazok az érzelmek, amiket ki kívántam fejezni Arthuron és Alfredon keresztül. Tudtam, hogy egyszer írni fogok erről, mert számomra ez nagyon szomorú, de kedves téma. Végül is ez egy fordulópont volt Anglia és Amerika életében (és a történelmében is, ha most reálisan nézzük), amikortól kezdve mindkettőjük érzelmei 180 fokos fordulatot vettek.
Most legújabb felfedezésemet osztanám meg a kedves olvasóval (ha van ilyenem egyáltalán, és aki ezt a sort olvasva most biztosan mosolyog), amire nemrég jöttem rá; természetesen a Hetalia kapcsán, de sebaj :P Tehát Ausztria és Magyarország viszonyáról van szó; amit, hát, az animében és mangában eléggé eltúloznak és úgy tesznek, mintha minden happy lett volna. Na most ugye mindenki tudja, ez mennyire nem igaz, a történelemben is a két ország viszonya tele volt csatákkal és véres harcokkal (és hogy Magyarország lakosságának többsége utálta a Habsburgokat, ez kétségtelen). És ugye ennek a Monarchiának az élén ott volt Ferenc József és a felesége, Erzsébet (akiről egyébként a Hetalia beli Erzsi külsejét és nevét is mintázták). Az ő kettejük sorsa és viszonya nagyon hasonlít az általuk uralt Monarchia sorsával. Hiszen, először úgy tűnt, jó lesz együtt, a szövetségből semmi baj nem adódhat (máskülönben miért segített volna annak idején Magyarország a Habsburgoknak földet szerezni?). Végül aztán olyanná vált a kapcsolat, mintha legalábbis Ausztria gyarmata lettünk volna. Végül a sok-sok csatározás után már szinte csak a múlt kötötte össze és tartotta egyben ezt a két országot - ahogy az Ferenc Józseffel és Erzsébettel is történt. Az ő érzéseik is lecsillapodtak -főleg Sisié - és már csak a hagyományok és a szokás miatt maradtak együtt; meg persze a szép emlékek miatt.
Most egyébként tavaszi szünet van, éppen a közepe (és nagycsütörtök, mellékesen megjegyezve). Lady Gaga- Judas című számát hallgatom éppen, pont ideillik :) Sokan persze felháborodtak amiatt, hogy LG nagyhét előtt egy héttel adta ki a Judast. Én semmi rosszat nem találok benne, pláne, hogy míg a legtöbb embernek Júdás csak egy mocskos áruló, nekem ő sokkal kedvesebb, mint bármelyik apostol (na jó, ott van még utána nem sokkal Péter és János, de tényleg csak utána). Ha ő nem lett volna, ma nem mennék misére, se holnap, se hétfőn, se semmikor. Ha nem lett volna árulás és keresztre feszítés, semmi értelme sem lenne annak, hogy Jézus eljött a földre. Én szívem mélyéből sajnálom Júdást - de nem ítélem el.
Igazából utánanéztem a személyének, és döbbenve olvastam sok helyen, hogy állítólag annyira pénzsóvár volt, hogy csak a pénz miatt árulta el Őt ( a Mester és Margaritában az egyik főfelügyelő szerint Júdásnak "csak egy szereleme van, és az a pénz"). A JCS-ben barátok voltak (hangsúlyoznám, a 73-as verzióban voltak CSAK barátok, a 2000-esben azért több érzelem is volt ott) és Júdás azért lett áruló, mert már végképp nem értett egyet Jézussal és nem hitte el, hogy Ő a Messiás - és még az utolsó pillanatban is váltig állította Kajafáséknak, hogy nem érdekli a pénz (na jó, egy rockoperának nem adnék túl sok történelmi hitelességet, meg így könnyebb eladni, hisz nagyobb a dráma és több az érzelem). De ez a gondolat - hogy Júdás, mint érző ember - már olyan mélyen bennem van, hogy lehetetlenség lenne kiirtani.
Mindenesetre M. néninek volt egy akkora beszólása (igazából V. osztályának mondta, nem nekem), idézem:
"... és amiért Júdás ajkával Jézus ajkaihoz ért, az bűnös lett és amikor Júdás felakasztotta magát felpuffadt az egész teste - főleg a szája - és meghalt."
Ezen nevettem egy nagyot vagy fél éve a büfé előtt. A puffadásos sztori, nem mondom, benne van a Bibliában, nem is azon akadtam ki (pedig ez is elég durva), hanem hogy AJKAIVAL Jézus AJKAIHOZ ért. Ugye, mint minden rendes, erkölcsös, keresztény kislánynak az a tévképzet élt a fejemben, hogy Júdás homlokon v. arcon "csókolta meg" Jézust az áruláskor. Hát hittantanárnő most is tanított nekem valami újat (pedig még yaoi fannak sem nagyon néz ki).
És itt egy kép az új animéből (Pandora Hearts), amit most nézek:
Amúgy épp most fejeztük be a linzert anyummal. Biztos finom lesz, ha kisül :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése