"You raise me up... To more than I can be."

Most tényleg nem hiszem el. Pár éve még magányos voltam, mert senki sem törődött velem, és alig voltak barátaim; kivéve persze Flórát, aki ragaszkodott hozzám és nem törődött senkivel, amikor az osztálytársaim le akarták beszélni - mint mindenkit -, hogy ne barátkozzon velem. Rajta és a szüleimen kívül, esküszöm, nem volt senki más akire számíthattam volna, aki megbecsült volna. Gyakorlatilag emberszámba se vettek, Flóra pedig előszeretettel hangoztatja mostanában, hogy ő az én "Messiásom", mert amikor megismertem, végre megtudtam, mi is az a barátság... most pedig kamatostul be akarja ezt hajtani rajtam. Egyszerűen fáj neki, ha mással barátkozom, féltékeny és nem akarja elfogadni, hogy nem ő nekem az "egyetlen barát". Pedig én őt még mindig ugyanúgy szeretem, és nem adnám oda senkiért és semmiért.

Azt mondta, egészen megváltoztam az animés dolgok óta, és nem vele beszélem meg a legtöbb dolgom. Próbáltam elmagyarázni, hogy amit nem vele beszélek meg, az olyan dolog, amiről szánt szándékkal nem akarok vele beszélni. Én különben is mindig megszoktam, hogy minden egyes emberrel, mindenkivel máshogy kell bánni, és azt az arcom mutatni feléjük, amit éppen látni akarnak - de ez még mindig én vagyok, épp ezért nem tartom magam képmutatónak. Teljes egészében én vagyok a keresztény is, és én vagyok a yaoifan is. Kész. Külön tudom választani a kettőt, tudom, mikor melyikre van szükség ahhoz, hogy ne nézzenek ki és ne büntessenek meg. Had maradjak itthon példás keresztény kislány, animések közt pedig a felszabadult, yaoista emberke. Akármelyik "részemet" elveszteném, már nem lennék boldog; mégsem vonhatom őket össze, egyszerűen nem tehetem. Túl előítéletesek az emberek, más helyen meg túl prűdek. Én meg így a kettő között ingadozom, egyszer a végletekig konzervatív, máskor meg túlságosan modern vagyok.

Flóra különben kitalálta hogy ő apáca lesz. Nagy valószínűséggel, és őt ismerve úgy sem lesz semmi az egészből (mondjuk elég ijesztő, már kapott egy paptól rózsafüzért, és naponta imádkozik egy miatyánkot, egy hiszek egyet és két üdvözlégyet, plusz kaja előtt, kaja után is hálát ad). Önmagában ez nem bántana, de ha ez most tényleg így lesz, és tényleg bevonul... nem tudom, hogy fogom tudni elviselni, hogy az egyik legjobb barátnőm egyre szentebb lesz, én meg egyre csak romlok.