Február 3

Holnap lesz az első tárlatvezetésem! Kicsit izgulok :) Na jó, nem is kicsit. Tudom, ott lesz Bianka (mondjuk őt is csak az tartja életben, hogy én ott leszek), és nem egyedül fogok kiállni nem tudom hány felnőtt elé, hogy kioktassam őket Anne Frankból. Mert tudom, hogy a felnőttek utálják, ha egy gyerek jobban tud valamit. Talán csalódottak is lesznek...

Felújítottam a dizit is. Átállítottam hagyományos sablonra, szóval mostantól ha szerkeszteni akarok valamit, a html kódba kell belenyúlnom. Bár azt kell mondjam, elég ügyes vagyok; sikerült a menüket mozgatni, színeket és képeket állítgatni, meg persze szöveget írni.

Mostanában koreai dalokat szoktam énekelgetni. Igazából kettő van, amit gyakorlok folyamatosan. Már egész folyékonyan tudom énekelni, és kezdek rájönni, melyik hang mit jelent kiejtésben. Japán nyelvű szövegnél sokkal könnyebb, mert ott alig van olyan hang, amit nem úgy kell ejteni, ahogy le van írva, vagy legalábbis olyan biztosan nincs, amit ne tudnék kikövetkeztetni. Például nem sok időbe telt rájönnöm - ha már animéket néztem és japán zenét hallgattam, amiket nyilván énekelni is szerettem volna -, hogy a Hepburn-átírásban a fu szótagban az f-et kicsit h-san ejtjük, vagy a ch-t cs-nek. De a koreaiban az ee az i, a da az ha... ráadásul sok mássalhangzót egyszer így, egyszer úgy ejtenek. De semmi vész, azt hiszem, kezdek belejönni :)

Hizaki egyszerűen annyira gyönyörű, hogy kénytelen vagyok elnézni neki azt a semmiséget, hogy igazából ő fiú. Persze, nem tetszik, mint pasi, de túl csinos ahhoz, hogy szó nélkül elmenjek mellette. Néha a "gyönyörű" kifejezés sokkal jobban illik egy férfira vagy nőre, mint a "jóképű" vagy "szép". A "gyönyörű"  ugyanis(japánul utsukushi - imádom ezt a szót...) valamivel többet jelent számomra, mint egy szép arc.   Kell legyen egy földöntúli kisugárzása. Olyan kisugárzása, amivel felsőbbrendűbbnek tűnik a többi ember számára; még ha nem is az. Egy beállás, egy sápadt-fényes arc, hajkorona, akár egy tekintet. Egy olyan ruha, amit mintha nem is földi lény varrt volna, hanem égi tündér. Olyan fonálból, ami örök, olyan anyaggal, ami tökéletesen illeszkedik a tökéletes szépséghez; ami igazából nem volt, soha nem is lesz tökéletes. Csak illúzió, értünk.